jump to navigation

Beszervezésem elő(zmé)nyei December 30, 2008

Posted by tanczoskrisztina in kereszténység, látomás, titkosszolgálat.
add a comment

Tánczos Krisztina

Isten tartogat a láthatatlanban olyan dolgokat, amiket az ember később tapasztal meg.

Körmenden kaptam az első álmot, ami egy nagyon érdekes álom volt. Úgy éreztem, hogy nagyon-nagyon mélyen, mélyen alszom, hogy szinte fel sem fogok többet ébredni. Ez volt bennem az alvás állapotában.

És akkor megjelent előttem. Nem tudom meghatározni, férfi volt-e vagy nő; fehér ruha volt rajta. Nem látszott sem keze, sem teste; az egészet egy fehér köpeny borította be. Az arcából is csak a szeme látszott, mert azon is egy fehér kendőféle volt, amilyet az apácák hordanak. Nagyon fehér volt az arcbőre. De a szeme, ami feltűnő volt, nagyon kék! Nagy, kék, világító szeme volt! Világított, s talán olyan szép kék nincs is!

Hallottam, ahogy szólítgatott engem:

- Krisztina! Ébredj! Ébredj fel! Nem szabad elaludnod!

Én ebből arra következtettem, hogy valaki örökre el akar altatni, hogy többet ne ébredjek fel, de ez a személy felébresztett. Többször szólt hozzám:

- Krisztina! Ébredj fel! Ébredj fel!

Hogy hányszor szólt, nem tudom, csak “ébredj fel(!)”, azt hallottam.

Amikor magamhoz tértem, úgy éreztem, hogy egy rettenetes mélységből kerültem a felszínre fel. Akkor nem sejtettem még, hogy ezt az álmot ki küldte, ki akarta, hogy felébredjek. Valakinek vagy valakiknek célja volt azzal, hogy feljöjjek abból a mélységből. Nem tudtam, ki küldte azt az angyalt vagy valakit, de azt éreztem, hogy valaki vagy valakik küldték. Azt is éreztem, hogy ennek az álomnak jelentősége lesz az életem későbbi szakaszában, ami hamar be is bizonyosodott.

Körmenden, ahol laktam, a későbbiek folyamán többször hallottam, amikor a sógornőmnél, tehát a Tánczos Gábor édesanyjánál voltam (ekkor a Tánczos Gábor még börtönben volt), hogy telefonon sokak mellett a Molnár F. Árpáddal beszélgetett. Mutatott nekem az üggyel kapcsolatosan megjelent sok cikket (pl. a Toroczkai Lászlótól stb.). A Molnár F. Árpád cikkeit is megmutatta, amiket az Internetről töltöttek le és fénymásolva a sógornőm megkapta, melyektől először nem voltam elragadtatva. Nem pozitívumként hatottak rám azok a cikkek; inkább a stílus, a megfogalmazások nem egyeztek a stílusommal. De mégis késztetést éreztem arra, hogy mindent-mindent elolvassak, amit a Molnár F. Árpád cikkeiként a sógornőmnek megküldtek. A sógornőmtől (Tánczos Gábor édesanyjától) tudtam, hogy létezik a Molnár F. Árpád, akivel néhány telefonbeszélgetést folytattak a Tánczos Gáborról, akit a körmendi gyermekgyilkossággal vádoltak. Én ismertem végig az egész ügyet elejétől fogva, kezdettől részt vettem a tárgyalásokon.

Pár telefonbeszélgetésük után egy érdekes érzés jött bennem fel, hogy nekem evvel a személlyel beszélnem kell. Nem tudtam még, hogy miért, de éreztem, hogy beszélnem kell. Megkérdeztem a sógornőmet, hogy kérdezze meg tőle, beszélhetünk-e. A bemutatkozás után egy-két mondatából megint jött egy érzés, amit nem tudok megfogalmazni, hogy nekünk a következő időkben kapcsolatunk lesz. Kiderült, hogy ő is keresztény (én is az vagyok). Ezt addig nem tudtam, és fényképen sem láttam soha.

Úgy jött fel bennem, hogy ismerem a Molnár F. Árpádot, biztos voltam benne, hogy ő volt az a nagy, kék szemű valaki, aki felébresztett és felhozott a mélyből; ami később be is bizonyosodott. Később is, mindenkor azokkal a nagy, világító kék szemekkel álmodtam meg. Sokkal később pedig megtudtam, hogy mások is, akik addig nem ismerték, hozzám hasonlóan világító kék szemekkel vagy világító kék ruhában álmodták meg. Az a különös érzés, amit akkor, az első alkalommal nem tudtam meghatározni, tudtam, hogy annak az álomnak jelentősége van, és az elvezet engem bizonyos megismerésekhez. Akkor még nem tudtam a Háttérhatalomról, nem tudtam az Echelonról, de éreztem, hogy van valami a háttérben, amihez a Molnár F. Árpádnak köze van.

Amikor beszéltünk telefonon, el kellett mondanom az álmomat. Különösebben nem reagált rá. Annyit mondott: nem tudni, Istentől volt-e vagy a Sátántól. Mivel már akkor keresztény voltam, és azért lettem megtért keresztény, mert Isten elhívott, kiválasztott engem, bennem az tudatosult, hogy ez az álom Istentől volt.

A későbbiek folyamán már ketten is beszélgettünk telefonon, és a beszélgetések folyamán olyan benyomásom volt, hogy itt a háttérben valami zajlik. Valami titokzatosság. Valami, valami irányítja a beszélgetésünk témáját. Csak még nem tudtam, hogy ennek az irányítónak a neve micsoda és kikről van szó. Egyre világosabbá vált bennem, bár a Molnár F. Árpád soha nem beszélt a múltbéli tevékenységéről, a beszervezettségéről, mégis éreztem, hogy valami titok lappang körülötte. Kíváncsivá lettem, mi az, ami történik a háttérben. Kimondottan késztetést éreztem, hogy ezt megtudjam. Ő nem mondta el, ami a háttérben zajlik. Én mégis éreztem, hogy van valami vagy valaki, akik engem egyre jobban vonzanak, hogy ezt a helyzetet megismerjem, amit a Molnár F. Árpádnak el is mondtam. De ő még akkor sem válaszolt erre. Sokszor éreztem azt, hogy ő tesztel engem.

A későbbiek folyamán sor került rá, hogy eljöttem Kecskemétre, ahol a Molnár F. Árpád lakik. Úgy éreztem, hogy el kell jönnöm. Akkor még sosem láttam. Mégis úgy éreztem, hogy el kell jönnöm, mert a titok kulcsa itt van; és ez így is volt. Az itt tartózkodásom alatt folyamatosan jöttek a különleges álmok, amiket neki elmondtam. De ő akkor sem adott magyarázatot, hogy ezek miért vannak. Többször észrevettem, hogy a Molnár F. Árpád valamit mondani akar, de mégis elhallgat. Ekkor még az Echelonról nyíltan a Hírháttér nem beszélt, én pedig senkitől nem hallottam erről. Az álmokban kaptam megbízatást is. Az az álom, melyben megbízatást kaptam, nem élő embertől volt, de meghatározója lett a későbbieknek.

Az álmok folytatódtak itt. Csak sokkal később tudtam meg, hogy akiket beszerveznek, azok a Molnár F. Árpádnál álmokat és sok minden mást is kapnak. Különös álmokat kaptam, amik nagyon elgondolkodtatók voltak. Ezek megint csak bebizonyították nekem, hogy van valami a háttérben. Éreztem, hogy az álmok mögött több van! Több van! Csak nem tudtam, hogy mi! Később megtudtam, hogy Háttérhatalom, Echelon stb., ez a neve annak, ami van. Csak a nevét nem tudtam.

Az egyik legjelentősebb álmom az volt, hogy be kell jutnom a katonai repülőtérre. De akkor még nem tudtam az Echelonról. Fogalmam sincs, miért volt ez a vágyam, késztetésem, hogy nekem oda be kell jutni. Amikor álmomban elhatároztam, hogy látogatást teszek a reptéren, és közöltem a Molnár F. Árpáddal, hogy be szeretnék menni, ő azt mondta, hogy ne tegyem. Visszakérdeztem, hogy miért, de ő erre nem válaszolt.

Álmomban a parancsnokot kerestem és elmondtam neki a jövetelem célját. Egy pillanatra meglepődött, hogy nő létemre miért vagyok kíváncsi egy katonai bázisra, az itt lévő repülőgépekre, de mosolyogva közölte, hogy szívesen kalauzol az egész területen és amire kíváncsi vagyok, azt megmutatja nekem. Sok mindent megnéztünk. Az volt furcsa, hogy a repülőgépek miért hasonlítanak cápákra. Szürke színe volt valamennyinek.

Séta közben, az álomban már messziről láttam egy drótkerítést, ami mögött olyan antennákat láttam, amikről később megtudtam, hogy olyanok, mint a HAARP antennái. Amikor kértem a parancsnokot, hogy menjünk be a drótkerítésen túlra is, hogy közelebbről megnézhessem ezeket az akkor különösnek tűnő szerkezeteket, az addig mosolygós arca elkomorult. Azt mondta:

- Asszonyom, oda nem vihetem be, mert az titok. Arról nem mondhatok önnek semmit.

Amikor a látogatás befejeződött, kijöttem onnan. A Molnár F. Árpád az ablak mögött állt. Láttam rajta a megkönnyebbült arckifejezést. Mikor mondtam neki, hogy oda be szeretnék menni, kért engem, hogy ne tegyem. Én pedig kérdeztem, hogy miért, de ő erre nem válaszolt.

A későbbiekben tudtam meg, hogy a repülőgépeknek, amiket cápáknak láttam, a Háttérhatalomban rendkívüli jelképe van, s hogy azok a szerkezetek, amelyek a HAARP antennáihoz hasonlítottak, az időjárás szabályozására és a gondolkodás befolyásolására szolgálnak.

Ezeknek a jelentőségét a későbbiek folyamán értettem meg és tudtam meg, amikor beszervezésre kerültem…

Tánczos Krisztina
http://hirhatter.com

“Egy nagyszerű fényességet láttam” – Tánczos Krisztina látomása és a kijelentésként kapott szavak December 28, 2008

Posted by tanczoskrisztina in kereszténység.
Tags: , , , ,
add a comment

Tánczos Krisztina látomása

Nemrégiben volt ama éjszakám, amikor sok éve nem működő rádióm kikapcsolt állapotban ütemesen jelzett (ahogyan mostanában kezdett), és egy hang ezt mondta:

- Írjál!

Megkérdeztem:

- De mit?

A válasz így szólt:

- Tudod te azt.

Felkeltem az ágyból, és az asztalnál egy nagyszerű fényességet láttam. Anélkül, hogy tudtam volna, mit írok, villogtak bennem a gondolatok és kezem automatikusan írni kezdett. Ez volt az első ilyen alkalom. A leíratott szöveg ez volt:

Mindenható, fölséges és jóságos Úr,
Tied a dicséret, dicsőség és imádás,
És minden áldás.
Minden egyedül téged illet, Fölség,
És nem méltó az ember, hogy nevedet kimondja,
Áldott légy, Uram, és minden alkotásod,
Legfőképpen urunk-bátyánk, a Nap,
Aki a nappalt adja, és aki ránk deríti a te világosságod.
És szép ő és sugárzó, nagy ragyogással ékes:
A te képed, Fönséges.
Áldjon, Uram, téged Hold nénénk és minden csillaga az
égnek, őket az égen alkotta kezed fényesnek, drágaszépnek!
Áldjon, Uram, téged öcsénk,
levegő, felhő, jó és rút idő.
Kik által élteted minden te alkotásodat.
Áldjon, Uram, tégedet víz húgunk,
Oly nagyon hasznos ő, oly drága, tiszta és alázatos.
Áldjon, Uram, tűz bátyánk;
Véle gyújtasz világot éjszakán.
És szép ő és erős, és hatalmas és vidám.
Áldjon, Uram, téged földanya nénénk,
Ki minket hord és enni ad.
És mindennemű gyümölcsöt terem és füveket és színes virágokat.
Áldjon, Uram, téged minden ember, ki szerelmedért másnak megbocsát.
És aki tűr gyötrelmet, nyavalyát.

Azt hiszem, az kívánkozik ide végszóként:

Ámen.

Tánczos Krisztina
http://hirhatter.com

Follow

Get every new post delivered to your Inbox.