Posted by tanczoskrisztina in kereszténység, látomás, titkosszolgálat.
Mottó:
“Kérjük Isten áldását, és imádkozzunk, hogy adjon erőt és segítséget a jelen hanyatlás korszakának elviseléséhez!”
(Tánczos Krisztina)
2009-01-16.
Tánczos Krisztina
Akik elfogadják Isten létezését és hisznek is benne, mikor még nem tudják, hogy kiválasztottak, mert Istennek még tervei vannak a személlyel kapcsolatban, már megtapasztalhatják a védelmét. Egy számomra megrendítő és csodával határos megmenekülés a bizonyságtételem többek között ennek az életélménynek a megélése, amit szeretnék megosztani a Hírháttér nézőivel, hallgatóival, olvasóival..
1996 május 31-én délután történt.
.
Egy óra tájban hagytuk abba a hajtásválogatást a szőlőben. (Utólag visszagondolva ez a tevékenység is kapcsolódik a Bibliához és az ezt követő eseményekhez. Akik ismerik a Bibliát, tudják, hogy a szőlő Isten szőlője. A hajtásválogatás a nem termő szőlővesszők eltávolítása.) Ebédeltünk, és egy órai pihenést terveztünk. Ekkor még csodálatos kék eget, napsütést láttunk. Kis idő múlva távolról dörgés hallatszott, majd hihetetlen gyorsasággal elsötétült az ég, és iszonyú zivatar zúdult ránk. Pillanatok alatt mintha dézsából öntötték volna a vizet, fülsiketítő mennydörgés és villámlás folyamata zajlott. Almát hámoztam (az alma a bűnbeesés jelképe), de hirtelen lecsaptam a kezemből az almát, meg a kést, mert eszembe jutott a nyitott erkélyajtó.
A szobába lépve épphogy csak becsuktam az erkélyajtót, mikor előttem körülbelül 20 centiméterre, két ágba lecsapott a villám. Iszonyú csattanás: az egyik ág a pince felé szaladt: a villanyvezetéket roncsolta szét. A másik ág az erkélyajtó feletti vasbetongerendán át, ahol tenyérnyi lyukat hagyva átlós irányba futott tovább, engem célozva, a bal fülembe lévő karika aranyfülbevalón többször átcikázva, körbefutva, majd a bal fülemtől indulva a halántékomon át a homlokom közepétől hátrafele, miközben csíkban végig a hajamat leégetve, vékony égési csíkot hagyva tovább futott, a hátam mögötti villanykapcsolót szétvágta, majd a jobb oldalamhoz közel lévő erkélyi villanykapcsolót égette szét.
.
Tehát a villám háromszög alakban cikázott, én pedig a háromszög vonalán álltam, úgy ment rajtam keresztül. Tehát az erkélyen jött be, a vasbetongerendán keresztül: ez a háromszög egyik csúcsa. Rajtam ment keresztül, majd az egyik villanykapcsolót vágta szét: ez a háromszög másik csúcsa, majd a jobboldalamon, engem kikerülve az erkélyajtó kapcsolóját vágta szét: a háromszög harmadik csúcsa.
Majd ismét a fejem fölött cikázva, engem ismét nem érintve, a három ágú csillárt zúzta szét (ez háttérhatalmi jelkép); a búrákból liszt állagú por lett. Azután a csillár vezetékén keresztül, átvágva a plafont, körülbelül 10 centiméteres lyukat hagyva a padláson cikázott tovább. Később láttuk, három helyen rongálta meg a tetőt (ez is érdekes: három helyen). Az égési sérülés fájdalma és a leégett haj bűze említésre sem méltó ahhoz a rettenetes csattanó hanghoz képest, ami a fülembe hatolt, és amit éreztem a fejemben, meg az egész testemben. Férjem, aki a hegyről lezúduló vízzel küszködött, hogy a lakástól elterelje, elmondása szerint egy nyöszörgő, artikulátlan hangot hallott, és engem félájultan, rángatózva, minden porcikámban remegve talált. A szoba leírhatatlan állapotúvá vált.
.
Az átélt traumától sokkot kaptam, majd másfél hónap múlva szívinfarktust, majd a szanatóriumban a másodikat. Később szívkatéterezésen estem át. Mindezeket túléltem; orvosilag a különleges esetek közé soroltak. Én tudom a különleges eset okát…
Jól vagyok. A szívemmel nincs gond. Azóta több műtéten estem át; gyors gyógyulás volt az eredmény. Ami a villámcsapás hagyatékaként megmaradt, a lassúbb beszéd, és ami az utóbbi hónapokban jött elő, miután hosszú idő elteltével ismét közszereplő lettem, a Hírháttér munkatárasaként, a beavatásomat követő mesterséges amnézia. (A hirtelen amnézia szinte mindenkit elér, aki Babilon szorosabb fogságába kerül.)
.
Ami számomra kínos: nevek, szavak, minden nap használatos kifejezések hirtelen elfelejtése; ezt azóta tapasztalom, mióta beavatott lettem a Háttérhatalom megismerésébe. – Echelon játéka. -
Ennek program szerint így kellett történnie. Csak az a kérdés, hogy a program melyik része származik Istentől, és melyik része Babilontól.
.
Tánczos Krisztina
Annak megértéséhez, miről van szó, néhány alapismeret az alapirodalomból:
HÍRHÁTTÉR: A Valóság kapuja
2009-01-03. – Angyalok és ördögök – Rettentő pillanatok az arisztokrácia rejtett világából
/Molnár F. Árpád – km. Tánczos Krisztina/
Tartalom: Ez a cikk kétségtelenül az egyik legfontosabb, ami magyarul eddig valaha megjelent. A Hírháttér a későbbiekben ontani kívánja az ilyen anyagokat. Amiről ez a cikk valahol a háttérben szól, az az Emberiség tragédiája és hátralevő vesszőfutása. Akik pedig elég tájékozottak, tudják, hogy a kevesek számára van csupán menedék.
BETILTVA! - HÍRHÁTTÉR: Ezt a földet újraírja
2008-10-02. - HÍRHÁTTÉR TV: A Háttérhatalom, ama Nagy Babilon – Meglátni a Pokol Kapuját…
/Christian Crown – Fenyvesi Theresa – titok és Molnár F. Árpád/
Tartalom: A titkosszolgálat legmélyébe beavatottak is megszólalnak eme történelmünkre hamarosan elkerülhetetlen reformhatást gyakorló dokumentumfilmünkben. Akikre nem méretik vakság, azok között lesznek, akiket magával ránt a mélység, akiknek pedig nem teljesen új a terület, mert már elindíttattak az úton, sokan elborzadnak majd attól, amit kapnak. Számos belsős pedig, akik számára az Echelon-rendszer, azaz Babilon napi beszédtéma, terített asztalra lelnek. (Film, 31 perc)
(Megtekinthető és letölthető!)
HÍRHÁTTÉR: Amit ír, a Történelem
2008-07-26. - HUNGÁRIA TV: Tudatmódosítás (Drábik János történelmi előadása) (Film, 60 perc)
Tartalom: A neves és népszerű közgazdász, Drábik János amerikai állampolgárként is minden idők legnagyobb magyarjai közé írta be a nevét azzal, hogy beszélni kezdett olyasmiről, amiről ugyan rendkívül sokan tudunk a közéletből, de szinte senki nem mer mondani semmit a nyilvánosság előtt.
(A film és a hangfelvétel egyaránt letölthető!)
Posted by tanczoskrisztina in kereszténység, látomás, titkosszolgálat.
Tánczos Krisztina
Isten tartogat a láthatatlanban olyan dolgokat, amiket az ember később tapasztal meg.
Körmenden kaptam az első álmot, ami egy nagyon érdekes álom volt. Úgy éreztem, hogy nagyon-nagyon mélyen, mélyen alszom, hogy szinte fel sem fogok többet ébredni. Ez volt bennem az alvás állapotában.
És akkor megjelent előttem. Nem tudom meghatározni, férfi volt-e vagy nő; fehér ruha volt rajta. Nem látszott sem keze, sem teste; az egészet egy fehér köpeny borította be. Az arcából is csak a szeme látszott, mert azon is egy fehér kendőféle volt, amilyet az apácák hordanak. Nagyon fehér volt az arcbőre. De a szeme, ami feltűnő volt, nagyon kék! Nagy, kék, világító szeme volt! Világított, s talán olyan szép kék nincs is!
Hallottam, ahogy szólítgatott engem:
- Krisztina! Ébredj! Ébredj fel! Nem szabad elaludnod!
Én ebből arra következtettem, hogy valaki örökre el akar altatni, hogy többet ne ébredjek fel, de ez a személy felébresztett. Többször szólt hozzám:
- Krisztina! Ébredj fel! Ébredj fel!
Hogy hányszor szólt, nem tudom, csak “ébredj fel(!)”, azt hallottam.
Amikor magamhoz tértem, úgy éreztem, hogy egy rettenetes mélységből kerültem a felszínre fel. Akkor nem sejtettem még, hogy ezt az álmot ki küldte, ki akarta, hogy felébredjek. Valakinek vagy valakiknek célja volt azzal, hogy feljöjjek abból a mélységből. Nem tudtam, ki küldte azt az angyalt vagy valakit, de azt éreztem, hogy valaki vagy valakik küldték. Azt is éreztem, hogy ennek az álomnak jelentősége lesz az életem későbbi szakaszában, ami hamar be is bizonyosodott.
Körmenden, ahol laktam, a későbbiek folyamán többször hallottam, amikor a sógornőmnél, tehát a Tánczos Gábor édesanyjánál voltam (ekkor a Tánczos Gábor még börtönben volt), hogy telefonon sokak mellett a Molnár F. Árpáddal beszélgetett. Mutatott nekem az üggyel kapcsolatosan megjelent sok cikket (pl. a Toroczkai Lászlótól stb.). A Molnár F. Árpád cikkeit is megmutatta, amiket az Internetről töltöttek le és fénymásolva a sógornőm megkapta, melyektől először nem voltam elragadtatva. Nem pozitívumként hatottak rám azok a cikkek; inkább a stílus, a megfogalmazások nem egyeztek a stílusommal. De mégis késztetést éreztem arra, hogy mindent-mindent elolvassak, amit a Molnár F. Árpád cikkeiként a sógornőmnek megküldtek. A sógornőmtől (Tánczos Gábor édesanyjától) tudtam, hogy létezik a Molnár F. Árpád, akivel néhány telefonbeszélgetést folytattak a Tánczos Gáborról, akit a körmendi gyermekgyilkossággal vádoltak. Én ismertem végig az egész ügyet elejétől fogva, kezdettől részt vettem a tárgyalásokon.
Pár telefonbeszélgetésük után egy érdekes érzés jött bennem fel, hogy nekem evvel a személlyel beszélnem kell. Nem tudtam még, hogy miért, de éreztem, hogy beszélnem kell. Megkérdeztem a sógornőmet, hogy kérdezze meg tőle, beszélhetünk-e. A bemutatkozás után egy-két mondatából megint jött egy érzés, amit nem tudok megfogalmazni, hogy nekünk a következő időkben kapcsolatunk lesz. Kiderült, hogy ő is keresztény (én is az vagyok). Ezt addig nem tudtam, és fényképen sem láttam soha.
Úgy jött fel bennem, hogy ismerem a Molnár F. Árpádot, biztos voltam benne, hogy ő volt az a nagy, kék szemű valaki, aki felébresztett és felhozott a mélyből; ami később be is bizonyosodott. Később is, mindenkor azokkal a nagy, világító kék szemekkel álmodtam meg. Sokkal később pedig megtudtam, hogy mások is, akik addig nem ismerték, hozzám hasonlóan világító kék szemekkel vagy világító kék ruhában álmodták meg. Az a különös érzés, amit akkor, az első alkalommal nem tudtam meghatározni, tudtam, hogy annak az álomnak jelentősége van, és az elvezet engem bizonyos megismerésekhez. Akkor még nem tudtam a Háttérhatalomról, nem tudtam az Echelonról, de éreztem, hogy van valami a háttérben, amihez a Molnár F. Árpádnak köze van.
Amikor beszéltünk telefonon, el kellett mondanom az álmomat. Különösebben nem reagált rá. Annyit mondott: nem tudni, Istentől volt-e vagy a Sátántól. Mivel már akkor keresztény voltam, és azért lettem megtért keresztény, mert Isten elhívott, kiválasztott engem, bennem az tudatosult, hogy ez az álom Istentől volt.
A későbbiek folyamán már ketten is beszélgettünk telefonon, és a beszélgetések folyamán olyan benyomásom volt, hogy itt a háttérben valami zajlik. Valami titokzatosság. Valami, valami irányítja a beszélgetésünk témáját. Csak még nem tudtam, hogy ennek az irányítónak a neve micsoda és kikről van szó. Egyre világosabbá vált bennem, bár a Molnár F. Árpád soha nem beszélt a múltbéli tevékenységéről, a beszervezettségéről, mégis éreztem, hogy valami titok lappang körülötte. Kíváncsivá lettem, mi az, ami történik a háttérben. Kimondottan késztetést éreztem, hogy ezt megtudjam. Ő nem mondta el, ami a háttérben zajlik. Én mégis éreztem, hogy van valami vagy valaki, akik engem egyre jobban vonzanak, hogy ezt a helyzetet megismerjem, amit a Molnár F. Árpádnak el is mondtam. De ő még akkor sem válaszolt erre. Sokszor éreztem azt, hogy ő tesztel engem.
A későbbiek folyamán sor került rá, hogy eljöttem Kecskemétre, ahol a Molnár F. Árpád lakik. Úgy éreztem, hogy el kell jönnöm. Akkor még sosem láttam. Mégis úgy éreztem, hogy el kell jönnöm, mert a titok kulcsa itt van; és ez így is volt. Az itt tartózkodásom alatt folyamatosan jöttek a különleges álmok, amiket neki elmondtam. De ő akkor sem adott magyarázatot, hogy ezek miért vannak. Többször észrevettem, hogy a Molnár F. Árpád valamit mondani akar, de mégis elhallgat. Ekkor még az Echelonról nyíltan a Hírháttér nem beszélt, én pedig senkitől nem hallottam erről. Az álmokban kaptam megbízatást is. Az az álom, melyben megbízatást kaptam, nem élő embertől volt, de meghatározója lett a későbbieknek.
Az álmok folytatódtak itt. Csak sokkal később tudtam meg, hogy akiket beszerveznek, azok a Molnár F. Árpádnál álmokat és sok minden mást is kapnak. Különös álmokat kaptam, amik nagyon elgondolkodtatók voltak. Ezek megint csak bebizonyították nekem, hogy van valami a háttérben. Éreztem, hogy az álmok mögött több van! Több van! Csak nem tudtam, hogy mi! Később megtudtam, hogy Háttérhatalom, Echelon stb., ez a neve annak, ami van. Csak a nevét nem tudtam.
Az egyik legjelentősebb álmom az volt, hogy be kell jutnom a katonai repülőtérre. De akkor még nem tudtam az Echelonról. Fogalmam sincs, miért volt ez a vágyam, késztetésem, hogy nekem oda be kell jutni. Amikor álmomban elhatároztam, hogy látogatást teszek a reptéren, és közöltem a Molnár F. Árpáddal, hogy be szeretnék menni, ő azt mondta, hogy ne tegyem. Visszakérdeztem, hogy miért, de ő erre nem válaszolt.
Álmomban a parancsnokot kerestem és elmondtam neki a jövetelem célját. Egy pillanatra meglepődött, hogy nő létemre miért vagyok kíváncsi egy katonai bázisra, az itt lévő repülőgépekre, de mosolyogva közölte, hogy szívesen kalauzol az egész területen és amire kíváncsi vagyok, azt megmutatja nekem. Sok mindent megnéztünk. Az volt furcsa, hogy a repülőgépek miért hasonlítanak cápákra. Szürke színe volt valamennyinek.
Séta közben, az álomban már messziről láttam egy drótkerítést, ami mögött olyan antennákat láttam, amikről később megtudtam, hogy olyanok, mint a HAARP antennái. Amikor kértem a parancsnokot, hogy menjünk be a drótkerítésen túlra is, hogy közelebbről megnézhessem ezeket az akkor különösnek tűnő szerkezeteket, az addig mosolygós arca elkomorult. Azt mondta:
- Asszonyom, oda nem vihetem be, mert az titok. Arról nem mondhatok önnek semmit.
Amikor a látogatás befejeződött, kijöttem onnan. A Molnár F. Árpád az ablak mögött állt. Láttam rajta a megkönnyebbült arckifejezést. Mikor mondtam neki, hogy oda be szeretnék menni, kért engem, hogy ne tegyem. Én pedig kérdeztem, hogy miért, de ő erre nem válaszolt.
A későbbiekben tudtam meg, hogy a repülőgépeknek, amiket cápáknak láttam, a Háttérhatalomban rendkívüli jelképe van, s hogy azok a szerkezetek, amelyek a HAARP antennáihoz hasonlítottak, az időjárás szabályozására és a gondolkodás befolyásolására szolgálnak.
Ezeknek a jelentőségét a későbbiek folyamán értettem meg és tudtam meg, amikor beszervezésre kerültem…
Tánczos Krisztina
http://hirhatter.com
Posted by tanczoskrisztina in kereszténység.
Tags: Isten, Jézus, Jelenések Könyve, Nagy Babilon, utolsó idők
Tánczos Krisztina látomása
Nemrégiben volt ama éjszakám, amikor sok éve nem működő rádióm kikapcsolt állapotban ütemesen jelzett (ahogyan mostanában kezdett), és egy hang ezt mondta:
- Írjál!
Megkérdeztem:
- De mit?
A válasz így szólt:
- Tudod te azt.
Felkeltem az ágyból, és az asztalnál egy nagyszerű fényességet láttam. Anélkül, hogy tudtam volna, mit írok, villogtak bennem a gondolatok és kezem automatikusan írni kezdett. Ez volt az első ilyen alkalom. A leíratott szöveg ez volt:
Mindenható, fölséges és jóságos Úr,
Tied a dicséret, dicsőség és imádás,
És minden áldás.
Minden egyedül téged illet, Fölség,
És nem méltó az ember, hogy nevedet kimondja,
Áldott légy, Uram, és minden alkotásod,
Legfőképpen urunk-bátyánk, a Nap,
Aki a nappalt adja, és aki ránk deríti a te világosságod.
És szép ő és sugárzó, nagy ragyogással ékes:
A te képed, Fönséges.
Áldjon, Uram, téged Hold nénénk és minden csillaga az
égnek, őket az égen alkotta kezed fényesnek, drágaszépnek!
Áldjon, Uram, téged öcsénk,
levegő, felhő, jó és rút idő.
Kik által élteted minden te alkotásodat.
Áldjon, Uram, tégedet víz húgunk,
Oly nagyon hasznos ő, oly drága, tiszta és alázatos.
Áldjon, Uram, tűz bátyánk;
Véle gyújtasz világot éjszakán.
És szép ő és erős, és hatalmas és vidám.
Áldjon, Uram, téged földanya nénénk,
Ki minket hord és enni ad.
És mindennemű gyümölcsöt terem és füveket és színes virágokat.
Áldjon, Uram, téged minden ember, ki szerelmedért másnak megbocsát.
És aki tűr gyötrelmet, nyavalyát.
Azt hiszem, az kívánkozik ide végszóként:
Ámen.
Tánczos Krisztina
http://hirhatter.com
